Hogyan beszélgessünk a gyerekekkel a klímaváltozásról? (1)
A szülők és a pedagógusok legtöbbször ezt a kérdést teszik fel: Mit mondjuk a gyerekeknek? Hogyan beszélgessünk velük erről a témáról, ami számunkra is komoly kihívást jelent?
A klímaváltozás egy olyan kihívás, amellyel a felnőttek sem igazán tudnak mit kezdeni: túl sokrétű, túl nagy, a jövő félelmetes és a saját érzéseikkel is nehezen birkóznak meg. A BBC az Open University-vel együttműködésben készített egy rövid videót, amelyben megszólalnak gyerekek és Caroline Hickman, aki részt vett a fiatalok és gyerekek klímaszorongásával kapcsolatos eddigi legkiterjedtebb felmérés összeállításában és értékelésében.
Caroline gyermek pszichoterapeutaként a saját praxisában is találkozott klímaszorongó gyermekekkel, és így betekintést ad az ő világukba, megosztja azokat a gondolatokat, amelyeket a felnőttek nem hallanak meg vagy nem akarnak meghallani - sokszor azért, mert szülőként, pedagógusként ez túl fájdalmas és tehetetlennek érezzük magunkat.
Néhány évvel ezelőtt egy 10 éves gyerek rám förmedt, és azt mondta: „Nem érted.” Azt mondta: „Te úgy nőttél fel, hogy azt hitted, a jegesmedvék örökké ott lesznek.” Azt mondta: „Én pedig úgy nőttem fel, hogy tudom, ki fognak halni.” (Caroline Hickman, pszichoterapeuta)
Tehát mit mondanak a gyerekek?
Ha a klímaváltozás egy állat vagy növény lenne, szerintem valamilyen parazita lenne, mert ez az egyetlen dolog, ami ténylegesen növekszik és egyre nagyobb lesz, miközben minden más kezd elpusztulni. Szerintem a klímaváltozás nagyon ijesztő. És az a tény, hogy sokan nem tesznek ellene semmit, egyszerűen megijeszt. (Immie, 14 éves)
A környezet mindenképpen nagyon különleges, mert ha elpusztítjuk, nincs hová mennünk. Ez egy nagyon különleges bolygó, egy a millióból. (Milly, 11 éves)
Nem emlékszem, mikor váltam először tudatossá a klímaváltozással kapcsolatban. Nem emlékszem olyan időre, amikor nem tudtam volna, mi az. Olyan érzés, mintha mindig is ott lett volna. Dühít, hogy egy ilyen egyértelmű problémát látok, és hogy mindenki tud róla, mégsem tesznek meg mindent, amit meg kellene. Ez frusztráló. És azt hiszem, fárasztó is, hogy ennyire félni és haragudni kell. (Esther, 16 éves)
Caroline Hickman egy tanulmány társszerzője, amely azt vizsgálja, hogyan éreznek a fiatalok a klímaváltozás kapcsán. 10 országban 10.000, 16-25 éves fiatal válaszát gyűjtötték össze. [Forrás: Climate anxiety in children and young people, The Lancet, 2021]
A gyerekek ezzel a tudással és tudatossággal nőnek fel, miközben bárki, aki 30 év feletti, most kezd erre ébredni és felismerni ezt. Amikor megkérdeztük a fiatalokat, hogyan éreznek a klímaváltozással kapcsolatban, háromnegyedük vagy több azt mondta, hogy a jövő ijesztő. Tehát tudjuk, hogy ez érzelmi hatást gyakorol a gyerekekre és fiatalokra szerte a világon.
Tízből nyolcan azt mondták nekünk, hogy az emberek kudarcot vallottak a bolygó megóvásában. Tehát ezek a fiatalok és gyerekek a felnőttekre, az idősebb emberekre, a hatalommal bíró emberekre néznek, és azt mondják: „Miért nem tettetek valamit ez ellen?”
Mit tehetünk, mit mondhatunk - és mit NE?
Hickman szerint az egyik legrosszabb dolog, amit a gyerekekkel és fiatalokkal tehetünk, ha azt mondjuk: „Nos, ez már a te felelősséged.” vagy „A te generációd fogja ezt megoldani. A te generációd annyira inspiráló, kreatív és innovatív. Rátok hagyjuk, hogy ezt megoldjátok.” Azon túl, hogy ez egyszerűen nem igaz (egyrészt a klímaváltozás nem a jövő, hanem már a jelen valósága, ami mindannyiunkat érint, tehát közös felelősség), a fiatalokra hárítani a felelősséget azért, ami az idősebb generációk cselekedeteinek, a döntéshozók (nem) cselekvésének és egy globális rendszer működésének a következménye, a cinizmus határait feszegeti, de minimum végtelenül igazságtalan - és ezt a fiatalok is látják, érzik:
"Az idősebbek között van egy elképzelés, hogy a fiataloknak kell ezt megoldaniuk. De szerintem ez nagyon igazságtalan, és úgy gondolom, hogy ez egy közös felelősség – nem csak a fiatalokon, és nem csak rajtam múlik." (Esther)
A 2021-es kutatás során az egyik legaggasztóbb statisztika az volt, hogy 48% azt mondta, figyelmen kívül hagyták őket, amikor megpróbáltak beszélni a klímaváltozásról. Ezzel már ma délután tehetnénk valamit, ezzel már ma is tehetnénk valamit.
Olyan helyeken, mint az iskola, úgy érzem, nem igazán figyelnek, és nem igazán tisztelik azt a tényt, hogy gondolkodtam róla, és próbáltam tájékozódni róla. Nagyon dühös és frusztrált vagyok, mert valóban valami fontos dolgot mondok. És ha nem vagytok hajlandók meghallgatni a gyerekeiteket, az nagy hatással lesz, mert tényleg van mondanivalónk, és tényleg próbálunk változtatni. (Immie)
Caroline szerint a legfontosabb, hogy merjünk beszélgetni a gyerekekkel:
A tanácsom a felnőtteknek, szülőknek, tanároknak az, hogy ne halogassák, ne tolják el maguktól. Ne próbálják megúszni azzal, hogy csak egy nagy beszélgetést tartsanak róla. Beszéljenek róla rendszeresen. Ez alapvető fontosságú. És rendben van, ha azt mondjátok a gyerekeiteknek: „Nincs mindenre válaszunk. Nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogyan kezeljük mindezt. De derítsük ki együtt.”
Ezek a beszélgetések fájdalmasak - sok szülő próbálja megkímélni a gyermekeit a fenyegető jövővel való szembesüléstől, szeretnének nekik felhőtlen jelent biztosítani, de a fentiekből tisztán látható, hogy a gyerekek tudják. Olvasnak, hallanak róla az interneten, a kortársaiktól, felnőttektől, tehát illúzió abban a hitben ringatni magunkat, hogy ők boldog ártatlanságban vannak a jövőt illetően. Mindenkinek, aki gyerekekkel foglalkozik, érdemes feltennie magában a kérdést: vajon kit is szeretnék megkímélni? Mert ha őszintén válaszolunk, akkor leginkább magunkat. És ez teljesen érthető, hiszen egy szülő számára borzasztó a gondolat, hogy a gyermeke egy olyan jövőben fog élni, amely még számunkra is ijesztő, pedagógusként pedig ott a tanterv, a tankönyvek, amelyeknek nem része sem a fiatalok felkészítése, sem az, hogy hogyan készítsük fel őket egy olyan jövőre, amellyel kapcsolatban a hivatalos kommunikáció és a társadalom nagy része tagadásban van. Az első lépés tehát az, hogy legalább hallgassuk meg a fiatalokat. Ma. Vagy holnap, de ne halogassuk csak azért, mert nincsenek válaszaink vagy azért, mert ez nehéz.
A cikk a BBC videója alapján készült: https://www.bbc.co.uk/ideas/videos/how-to-talk-with-children-about-climate-change/p0fgdjtz