A klímaváltozás mentális egészségre gyakorolt hatásai tagadhatatlanok, a köznyelv és olykor a szakma is általánosságban klímaszorongásként azonosítja az érzések kavalkádját, amit a sokan megélnek a klímakrízissel, az ökológiai válsággal kapcsolatban. A leggyakrabban megtapasztalt érzések (komoly aggodalom a jövő miatt, mély szomorúság, gyász a természeti környezet pusztulása miatt, a düh, hogy nem történik semmi, a kétségbeesés, a tehetetlenség, a frusztráció, sőt, a bűntudat és szégyen érzése is) teljesen adekvátak, ha komolyan vesszük azt, amiben a tudóstársadalom 99%-a egyetért: rendkívül súlyos a helyzet és folyamatosan romlik. 

A klímapszichológia az öko-distressz fogalmat részesíti előnyben a klímaszorongással szemben - egyrészt az érzések fent említett sokszínűsége miatt, másrészt azért, mert a szorongás patológiát sugall és fontosnak tartja annak hangsúlyozását, hogy itt nem szükségszerűen valami mentális rendellenességről van szó, hanem egy valós fenyegetésre adott normális, racionális válaszról, harmadrészt azért, mert meggyőződése, hogy a cél nem a nehéz érzések eltüntetése, hanem elsősorban az érzelemszabályozás fejlesztése.