Klímaváltozás

Mit értünk az "éghajlatváltozás" alatt? Mit hallunk, amikor az "éghajlatváltozás" szót halljuk? A válasz: "attól függ", leegyszerűsítőnek tűnik.

A KLÍMAVÁLTOZÁS SOKFÉLE JELENTÉSE
A "klíma" és a "klímaváltozás" fogalmakkal kapcsolatos számtalan kulturális asszociáció elismerése és megértése lehetővé teheti, hogy felismerjük azokat a blokkokat vagy védekezéseket, amelyek egyes embereket megakadályoznak abban, hogy foglalkozzanak az éghajlatváltozással és cselekedjenek. Ez a szakasz az éghajlatváltozás néhány kulturális értelmezését tárja fel. Reflexivitásra ösztönöz a "klíma" és a "klímaváltozás" kifejezések kulturális használatának és értelmezésének módja, valamint az ezekhez a kifejezésekhez kapcsolódó jelentések tekintetében.

TUDOMÁNYOS MEGÉRTÉS

Az éghajlatváltozás okait és hatásait illetően egyértelmű a tudományos konszenzus (pl. IPCC, 2018), és az olyan metanarratíváknak, mint az antropocén (pl. Steffen és Crutzen, 2007), kulcsfontosságú részét képezi. Az ilyen elit diskurzusok azonban túlterhelők és elvontak lehetnek: túl bonyolultnak, túl távolinak, túl nagynak, egyes vélemények szerint ún. hiperobjektumnak tűnhet.

Mások megkérdőjelezik a klímaváltozás mint katasztrofális kimenetelű, univerzális fogalom hasznosságát, és szélesebb körű megközelítést sürgetnek a klímaváltozás kommunikációjának és felhasználásának átgondolásához (Moser, 2014; Brace és Geoghegan, 2011; Hulme, 2009). Ez a megközelítés megpróbálja figyelembe venni az éghajlattal és az éghajlatváltozással kapcsolatos különböző tapasztalatokat, amelyeket a mindennapi kulturális és fizikai kontextusok befolyásolnak és megalapoznak. Brace és Geoghegan például azt állítja, hogy a klímaváltozás általános megértéséhez figyelembe kell venni a "hely, a személyes történelem, a mindennapi élet, a kultúra és az értékek keveredését" (2011, 289. o.). A klímaváltozással kapcsolatos elkötelezettséget befolyásoló egyéb kulturális megfontolások és tényezők közé tartozik a kockázat eltérő felfogása, a közelség (azok számára, akik nem tapasztalják a hatásokat, a kockázatot térben és időben távolinak tekintik), a személyes cselekvőképesség és az értékek.

MINT METAFORA VAGY MITOLÓGIA

Hulme (2009) megkérdőjelezi az "éghajlatváltozás" kifejezés reflektálatlan használatát, és azt állítja, hogy azt egyrészt indexként használják a helyenként felhalmozódott időjárási minták leírására, másrészt pedig ágensként, a valószínűsíthető fizikai és emberi kimenetek széles körének magyarázataként. A fogalmat továbbfejlesztve, és példákat hozva arra, hogy a világ különböző mítoszai vagy látásmódjai hogyan kapcsolódhatnak a kifejezésekhez, azt sugallja, hogy az "éghajlatváltozás" olyan képzeletbeli idea lehet, amely az élet minden területén kering és befolyásolja azt. Erre építve Moser (2014) azt javasolja, hogy az éghajlatváltozás felhasználható arra, hogy a cselekvés és a kommunikáció instrumentális jellegén túlmutatóan gondolkodjunk, és lehetőségként használjuk fel arra, hogy "tükröt tartsunk annak, hogy kik vagyunk az úton" (2014, 10. o.).

FELFOGÁS, BEFOLYÁSOLÁS, VÁLASZOK

Az, ahogyan a klímaváltozásról vélekedünk, vajon bővíti vagy korlátozza a lehetséges válaszok körét? A klímaváltozásra mint eszmére vagy kihívásra való orientálódás a válaszok körének megnyitását szolgálja-e? Fordítva, a cselekvés sürgős szükségessége, amikor a klímaváltozást metanarratívának vagy megoldandó problémának tekintjük, túlterheltséget okoz-e, ami lezárhatja a cselekvőképességet, vagy lényegtelen válaszokat idézhet elő? Ezekre a kérdésekre nincsenek helyes vagy helytelen válaszok, de az derül ki, hogy kritikus reflexivitásra van szükség az éghajlat és az éghajlatváltozás megismerésének és megértésének számos módját illetően, a személyes történelem, a társadalmi kontextus, a földrajz és a kultúra függvényében.

REFERENCIÁK

Brace, C. and Geoghegan, H. (2011). Human geographies of climate change: landscape, temporality, and lay knowledges. Progress in Human Geography, 35, 284.

Hulme, M. (2009). Why we disagree about climate change: understanding controversy, inactions, and opportunity. Cambridge University Press. Intergovernmental Panel on Climate Change / IPCC (2018). Global warming of 1.5 degrees, summary for policy makers. https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/sites/2/2018/07/SR15_SPM_High_Res.pdf

Moser, S. (2014). Whither the heart (-to-heart?). Prospects for a humanistic turn in environmental communication as the world changes darkly. In Hansen, A. and Cox, R. (Eds.). Handbook on environment and communication, 6, 2. Routledge.

Steffen, W., Crutzen, P.J. and McNeill, J.R. (2007). The anthropocene: are humans now overwhelming the great forces of nature? Ambio, 36, 8, 614-621.