Veszteség

“A veszteségről való gondolkodás felveti a kérdést, hogy milyen válasz a legmegfelelőbb.”

VESZTESÉG: ABSZOLÚT, ÁTMENETI, ANTICIPÁLT ÉS TÖBBÉRTELMŰ VESZTESÉGEK

Egy 2009-es tanulmány (Randall) többféle veszteségtípust sorolt fel az éghajlatváltozással kapcsolatban, amelyek közül a legfontosabbak az abszolút veszteség, az átmeneti veszteség és az anticipatív veszteség. E veszteségek mindegyike elkerülhetetlenül együtt jár valamilyen gyásszal.

Az abszolút veszteségre példa az a 150 000 haláleset, amelyet az éghajlatváltozás becslések szerint évente okoz (WHO); a fajok kipusztulása; valamint az aszály, vihar, árvíz vagy a tengerszint emelkedése által okozott otthon- vagy megélhetési veszteségek. Az éghajlatváltozással kapcsolatban gyakran ezek a pusztító és traumatikus veszteségek jutnak először eszünkbe, de azok akik nem szenvedik el ezeket, ugyanilyen gyakran fordulnak el tőlük.

Az átmeneti veszteség gondolata abban segít, hogy a túlfejlett országokban az emberek hogyan tudnak átállni egy fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású életmódra, amelyben a modern élet számos luxusa hiányzik vagy ritka. Az átmeneti veszteségek jellemzően akkor jelentkeznek, amikor az emberek egyik életszakaszból a másikba lépnek, más státuszba kerülnek vagy munkahelyet változtatnak. Az új állapot kompenzálhatja a régi állapot veszteségét - mint például amikor a házasságot a szexuális szabadság elvesztése kompenzálásának érzik -, de az is lehet, hogy nem. Az öregkorban kevés olyan dolog lehet, ami pótolja a fizikai képességek elvesztését. Mivel a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású életre való áttérés folyamatosan halasztódik, az átmeneti veszteség fájdalma valószínűleg fokozódik.

Az anticipatív veszteség eredetileg azoknak a tapasztalatait írta le, akik tudják, hogy valaki, akiről gondoskodnak, halálos beteg (Parkes, 1975). Hasznos kifejezés annak a gyásznak az összetettségére, amelyet a kampányokban vagy kutatásokban részt vevők éreznek, amikor arra gondolnak, hogy mit hozhat az éghajlatváltozás, valamint arra a szorongásra és dühre, amelyet azok érezhetnek, akik (például) végignézik, ahogy a tengerszint feltartóztathatatlanul emelkedik a házuk körül, nem tudván, hogy mennyi idejük van még, és hogy pontosan mi fog bekövetkezni. Anticipatív veszteség az is, amit sokan elkerülnek azok közül, akik a tagadás állapotában maradnak.

Újabban az ambivalens veszteség fogalmát, amelyet először Pauline Boss javasolt az 1970-es években az akcióban eltűnt katonák családjai által megtapasztalatak leírására, az olyan veszteségek leírására használják, amelyek már elkezdődtek, de amelyek végpontja ismeretlen (Meehan, 2018).

MEGFELELŐ VÁLASZOK

A veszteségről való gondolkodás felveti a kérdést, hogy milyen válasz a legmegfelelőbb. Pszichológiai szempontból alapvető fontosságú a gyász átélése és a gyászolás, de ezen túl sokféle út létezik.

Néhány kortárs projekt úgy döntött, hogy az éghajlatváltozás és a környezetromlás okozta veszteségeknek a köztéri művészet segítségével állít emléket, remélve, hogy ezzel megkönnyíti a gyász kifejezését. A dorseti tengerparton megvalósuló Memo projekt egy portlandi kőből készült emlékművet tervez, amely a modern korban kihalt növényeknek és állatoknak állít emléket.

Mások a jóvátételre összpontosítanak, például a Repair Acts projekt, amely "...a szétesett és eldobott, a romokban heverő és elromlott dolgok felé fordul, mint olyan eszközzel, amelyen keresztül újragondolhatjuk azt, amit növekedésként definiálunk".

Egy harmadik válasz a szörnyű veszteségekre a politikai cselekvés, amely a legerőteljesebben az olyan mozgalmakban testesül meg, mint az Act Up (az 1990-es évek válasza az AIDS-válságra) és a mai Black Lives Matter. A gyógyító igazságosság eszméje, amely az ilyen mozgalmak alapvető része, különös visszhangot kelthet a gyászuk kifejezéséért küzdő klímaaktivisták számára.

HIVATKOZÁSOK

Meehan, C. (2018, 22 February). Besides, I’ll be dead. London Review of Books, https://www.lrb.co.uk/v40/n04/meehan-crist/besides-ill-be-dead (Review of Goodell, J. (2017). The water will come: rising seas, sinking cities and the remaking of the civilised world. Little, Brown and Company).

Murray, C.M. (1975). Bereavement: studies of grief in adult life. Penguin.

Randall, R. (2009). Loss and climate change: the cost of parallel narratives. Ecopsychology 1:3. https://climateaccess.org/system/files/Randall_Loss%20and%20Climate%20Change.pdf

World Health Organisation [online]. Deaths from climate change. http://www.who.int/heli/risks/climate/climatechange/en/ [Accessed April 2018]

Photo: Extinction rebellion protest, Oxford Circus, London. 23 November 2018. Taken by David Holt. Creative Commons License. https://www.flickr.com/photos/zongo/46017222011