Megküzdés és védekezés

Az éghajlatváltozás és az ökológiai válság mélyreható pszichológiai fenyegetést jelent: egzisztenciális fenyegetést, az önazonosság integritásának és stabilitásának fenyegetését, valamint az önbecsülés, az élettervek és a jövővel kapcsolatos internalizált elvárások fenyegetését.

Emlékeztetnek bennünket az esetleges halálunk tényére, és megkérdőjelezik viselkedésünk erkölcsösségét (Crompton és Kasser, 2009).

STRESSZ

Amikor egy érzékelt fenyegetéssel találkozunk, az egyensúlyhiány stresszt okoz, amely fiziológiai és pszichológiai jellegű. Az ember hajlamos arra, hogy védekezési mechanizmusok és megküzdési stratégiák segítségével megpróbálja enyhíteni a stresszt és csökkenteni a negatív érzelmeket, hogy minél hamarabb visszatérjen az alapszintű működéshez. Ezek a válaszok a normális emberi működés részét képezik, de kóros célokat szolgálhatnak, ha túlzásba viszik őket vagy nem megfelelőek a helyzethez (Cramer, 1998).

VÉDEKEZÉS ÉS MEGKÜZDÉS

Cramer (1998) a védekezés és a megküzdés közötti világos különbségtétel mellett érvel; nevezetesen, hogy a védekezési mechanizmusok nem tudatosak és nem szándékosak, a megküzdési stratégiák pedig tudatosak és szándékosak. A pszichológiai szakirodalomban azonban a "védekezés" és a "megküzdés" kifejezéseket gyakran felváltva használják. A fenyegetésre adott válaszok valójában tudatos és tudattalan dimenziókat egyaránt magukban foglalhatnak, és az érintett folyamatok dinamikusak: az elfojtás és a tudatosítás folyamatain keresztül lehetőség van a gondolatok mozgására az elme tudatos és tudattalan részei között. A fenyegetettségre adott válaszok más pszichoszociális tényezőkkel összetett módon kölcsönhatásba lépnek, és befolyásolják a megismerést és a viselkedést (Andrews, 2017).

A VÁLASZOK TÍPUSAI

A védekezési és megküzdési válaszok kategorizálásának különböző módjai vannak. Például az elkerülő és a közelítő típusokba való besorolás. Az elkerülő megküzdés a szabályozás védekező formája, amely tagadással, torzítással vagy elvonatkoztatással jár. A közelítő megküzdésnek három uralkodó formája van: az aktív megküzdés, amely közvetlen cselekvést jelent a stresszes helyzet kezelésére; az elfogadás, amely a stresszes valóság kognitív és érzelmi elismerését jelenti; és a kognitív átértelmezés, amely tanulást vagy pozitív átfogalmazást foglal magában. Megkülönböztethetünk proaktív és reaktív megküzdést is. A proaktív megküzdés, más néven anticipatív alkalmazkodás vagy pszichológiai felkészültség, egy eseményt megelőzve történik, míg a reaktív megküzdés utólag. A két típus akkor olvad össze, amikor egy eseményre adott válaszlépésekkel igyekszünk csökkenteni annak hatását és megelőzni annak újbóli bekövetkezését. A megküzdési válaszok lehetnek kognitív, affektív vagy viselkedési jellegűek - vagy ezek keverékei.

ADAPTÍV VAGY MALADAPTÍV EREDMÉNYEK

A megküzdési válaszok adaptív vagy maladaptív kimenetelűek. A közelít ő megküzdés általában adaptívnak tekinthető, mivel az erőfeszítések a stresszhelyzet megoldására vagy az azzal kapcsolatos stressz leküzdésére irányulnak, míg az elkerülő megküzdés, bár rövid távon enyhítheti a stresszt, ha tartósan fennáll, valószínűleg maladaptívvá válik. Az elkerülő megküzdés összefüggésbe hozható a rosszabb egészségi állapottal (Weinstein és Ryan, 2011).

Az éghajlatváltozással és az ökológiai válsággal kapcsolatban megvizsgálhatjuk, hogy a megküzdési válaszok adaptívak vagy maladaptívak-e, nemcsak személyesen, hanem ökológiai szempontból is - más szóval, a válaszok elősegítik-e a pszichológiai alkalmazkodást és megfelelő és arányos környezetbarát cselekvésre ösztönöznek, vagy arra szolgálnak, hogy megvédjék a személyt attól, hogy radikális változtatásokat kelljen végrehajtania vagy jelentős lépéseket kelljen tennie? Ahogy Rust (2008, 160. o.) mondja: "amikor kizárjuk az érzéseinket, elveszítjük a kapcsolatot a válság sürgősségével". Az adaptív megküzdés az alapja a transzformációs rezilienciának.

Az ökológiai szempontból maladaptív megküzdési válaszok közé tartozhatnak:

• az ökológiai válság tagadása vagy tagadása (pl. elutasítás, hárítás, figyelmen kívül hagyás)
• a tények eltorzítása (pl. a fenyegetés méretének csökkentése, a fenyegetés jövőbe helyezése)
• a felelősség áthárítása (pl. a felelősség áthárítása, a bűnösség tagadása, megosztás, kivetítés)
• a nehéz érzelmek elkerülése (pl. elfojtás, menekülés, zsibbasztás, örömkeresés)
• elterelő tevékenység (pl. kisebb viselkedésváltoztatás vagy elmozdított elköteleződés)
• nem cselekvés (pl. lemondás, passzivitás, lusta katasztrofizmus)
• önbecsapás (pl. vágyálom/varázslatos gondolkodás, irreális optimizmus)
• aktív katasztrofizmus és önpusztító cselekedetek, és
• önérvényesítő értékorientáció (pl. materialista viselkedés az önbecsülés növelése érdekében, vagy önvédelem a biztonságérzet és az irányítás érzésének növelése érdekében)

Az ökológiailag adaptív megküzdési válaszok közé tartozhatnak:

• információkeresés, az ökológiai válsággal kapcsolatos tényekkel való foglalkozás
• a kapcsolódó érzelmekkel való foglalkozás és azok szabályozása (pl. a tudatosságon keresztül)
• együttérzés, öntranszcendencia, értékorientáció (törődés az emberi és nem emberi másokkal)
• kapcsolódás a természethez
• a halálról és a mulandóságról való megfontolt elmélkedés, és
• együttműködő problémamegoldás

A MEGKÜZDÉS PSZICHOSZOCIÁLIS

A megküzdési válaszok nem elszigetelt pszichológiai folyamatok, hanem pszichoszociális jelenségek, amelyeket a társadalmi normák és struktúrák kulturálisan szentesítenek és fenntartanak. A pszichológiai fenyegetettséggel való megküzdésben szerepet játszó folyamatok megértése, valamint annak megértése, hogy ezek hogyan befolyásolják a kogníciót és a viselkedést, kritikus fontosságú az ökológiai válságra adott maladaptív válaszok megdöntésére irányuló beavatkozások megtervezéséhez, mind az egyén, mind a társadalom szintjén. A maladaptív válaszok tudatosítása, amint azok felmerülnek, lehetőséget ad arra, hogy más választ adjunk.

REFERENCIÁK

Andrews, N. (2017). Psychosocial factors influencing the experience of sustainability professionals. Sustainability Accounting, Management and Policy, 8(4), 445-469.

Cramer, P. (1998). Coping and defense mechanisms: what’s the difference? Journal of Personality, 66(6), 919-946.

Crompton, T. and Kasser, T. (2009). Meeting environmental challenges: the role of human identity. WWF-UK.

Rust, M. (2008). Climate on the couch. Psychotherapy and Politics International, 6(3), 157-170.

Weinstein, N. and Ryan, R.M. (2011). A self-determination theory approach to understanding stress incursion and responses. Stress and Health, 27(1), 4-17.