Hasítás

“A hasítási folyamatok elválasztják azt, aminek egésznek kellene maradnia, de a kapcsolatokat is tönkreteszik.”

MEGOSZTANI AZT, AMINEK EGÉSZNEK KELLENE LENNIE

Megvan-e bennünk a pszichológiai képesség, hogy szembenézzünk fajunk destruktivitásával anélkül, hogy kétségbeesnénk az emberiségtől, vagy vallásos hévvel ragaszkodnánk az emberi fejlődés eszméjéhez? Ha képtelenek vagyunk megtartani a kétségbeesés és a remény közötti feszültséget, akkor a végén az egyiket elválasztjuk a másiktól, és ezzel egy vagy-vagy ellentétet hozunk létre. Amikor nem tudjuk az élet feszültségeit, ellentmondásait, kétértelműségeit, dilemmáit és paradoxonjait elhordozni, akkor a valóságot bináris polaritásokra "hasítjuk". Ezek közül talán a legalapvetőbb a természet/ember kettősség, és miután az emberiséget elválasztottuk a természettől, a modern társadalom elválasztja az értelmet az érzelmektől, és az utóbbit a nőiséggel azonosítja.

MINDEN VAGY SEMMI/MOST VAGY SOHA

A hasítás hatással lehet arra is, hogy mennyire vagyunk képesek elköteleződni a környezeti kérdések iránt, ha ez a "mindent vagy semmit" megközelítést eredményezi. Belevetjük magunkat egy mindent felemésztő elkötelezettségbe, amely, mivel mindent felemészt, azonnali megtérülést követel. Aztán, amikor a valóság ellenáll a törekvéseinknek, akkor kétségbeesés tör ránk. Ahogy egy aktivista fogalmazott:

...mindenképpen fennáll a veszélye annak, hogy az egész érték- és céltudatunkat ehhez a kihíváshoz kötjük, amely sokkal nagyobb nálunk, és soha nem ér véget (Hoggett & Randall, 2018).

Ez a kettősség gyakran kapcsolódik egy másikhoz: "most vagy soha". A klímaváltozással kapcsolatos munkában ez abban a meggyőződésben nyilvánul meg, hogy "most kell cselekednünk, különben túl késő lesz", amely meggyőződés túl gyorsan átcsúszhat abba a felfogásba, hogy már "túl késő", és hogy már elindultak olyan folyamatok, amelyek visszafordíthatatlanul a katasztrófa felé vezetnek.

NEM TEREMTJÜK MEG A SZÜKSÉGES KAPCSOLATOKAT

A hasító folyamatok szétválasztják azt, aminek egésznek kellene maradnia, de úgy is működnek, hogy lerombolják a kapcsolatokat, így a dolgok, amelyeknek össze kellene állniuk, már nem állnak össze. Az összefüggések létrehozásának elmulasztása közös védekezés a környezetpusztításunkkal kapcsolatban. Itt egy nyugdíjas tudós beszél a lányáról, aki "meglehetősen zöldnek tartja magát", de közben "Angliában vásárol":

...ő nem követi ezt a logikát vagy gondolatmenetet, hogy ezeket a dolgokat kizsákmányoló üzemekben gyártják, majd repülőgépre rakják és ideszállítják. Tehát részben néhány összefüggés megteremtődik, de valójában nem változik semmi. (Tollemache, 2017)

A végletekig fokozva az összekapcsolás elmulasztása bizarr következetlenségekhez vezethet. George Marshallt a Shell főhadiszállására látogatva megdöbbentette egy olyan vállalat fanatikus megszállottsága az egészség és biztonság iránt, amely a bolygó elpusztításával van elfoglalva (Marshall 2014). Paradox módon számos fosszilis energiahordozót gyártó vállalat a "zöld" vállalati kultúra jellemzőit mutatja. Az alábbiakban egy olyan személlyel készített interjúból származik, aki közelről ismerte az egyik ilyen szervezet belső működését:

...van egy bizonyos fajta, ööö, igencsak tiszteletreméltó kontinentális európai, tudja, zöld életmód a vállalaton belül, így néha elmegyünk partikra, céges partikra Londonban, amelyeken az emberek megjegyzik, hogy milyen szörnyű, hogy nem lehet Londonban biciklivel közlekedni, ami furcsának tűnik (nevet). (Tollemache 2017)

Ez a példa azt is mutatja, hogy az olyan folyamatokat, mint a hasítás, rendszerszemléletben kell megérteni, mivel a hálózatokban, kultúrákban és szervezetekben éppúgy megnyilvánulnak, mint az egyéni elmében. A hasítás tehát olyan társadalmilag normalizált, de disszociált állapotokhoz vezethet, amelyekben egyrészt tudunk a klímaváltozásról, mégis úgy folytatjuk az életünket, mintha nem tudnánk. Donna Orange (2017) ezt "kettős gondolkodásnak" nevezi, mintha két világban  élnénk.

HIVATKOZÁSOK

Hoggett, P. & Randall, R. (2018). Engaging with climate change: Comparing the cultures of science and activism. Environmental Values, 27, 223-243.

Marshall, G. (2014). Don’t even think about it: Why our brains are wired to ignore climate change. Bloomsbury.

Orange, D. (2017). Climate crisis, psychoanalysis, and radical ethics. Routledge.

Tollemache, R. (2017). Thoughts and feelings about climate change: An indepth investigation. Unpublished PhD thesis. Image: The rift in the Larsen C ice shelf. John Sonntag/NASA/AP.