Ágencia - Cselekvőképesség

Amikor az emberek „klímatudatossá” válnak, ha nem részei egy elkötelezett közösségnek, a tehetetlenség érzése könnyen vezethet frusztrációhoz, kétségbeeséshez és depresszióhoz.

Az „ágencia” a cselekvés vagy a hatás kifejtésének képessége. A szociológiában szembeállítják az emberek cselekedeteit alakító társadalmi struktúrákkal. A szubjektív cselekvőképesség érzése a jólét egyik fő tényezője. Az egyének személyiségtől, kultúrától, társadalmi helyzettől és egyéb körülményektől függően nagyon különböző módon élik meg a cselekvőképességet vagy annak hiányát. Ez magában foglalhatja azt is, hogy képesek vagyunk befolyásolni saját életünk menetét, dolgokat létrehozni vagy eseményeket alakítani. Összefügg az emberi és nem emberi másokkal való kapcsolatunkkal, és így azzal a képességünkkel, hogy befolyásoljuk őket vagy ellenálljunk az általuk gyakorolt befolyásnak, és hogy velük együtt vagy tőlük függetlenül cselekedjünk (Burkitt, 2016).

A CSELEKVŐKÉPESSÉG KORLÁTAI AZ ÉGHAJLATI VÁLSÁGBAN

A felmérések általában azt mutatják, hogy a közvéleményt nagymértékben aggasztja az éghajlatváltozás, de az éghajlatváltozás kezelésére irányuló intézkedések száma alacsony. Az emberek cselekvőképességét korlátozza az éghajlati válság tudományos és politikai összetettsége, a javasolt válaszok sokfélesége, valamint az azzal kapcsolatos viták, hogy mit érdemes tenni. A magas szén-dioxid-kibocsátású életmódot társadalmi és egyéb hatások „rögzítik”. A normákkal ellentétes viselkedéshez, például a húsevéshez, az autóvezetéshez vagy a repüléshez jelentős személyes cselekvőképességre van szükség. Ez magában foglalja az olyan ismeretek és narratívák kialakítását, amelyek igazolják a nem konform döntéseket, valamint azt, hogy képesek legyünk megbirkózni azok érzelmi és társadalmi következményeivel.

RACIONÁLIS SZEREPLŐK, BEFOLYÁSOLÁS ÉS ÜZENETKÜLDÉS

A tudósok és a nem kormányzati szervezetek többnyire azt feltételezték, hogy a megfelelő információk birtokában az emberek helyesen cselekednének. A kommunikátorok az „igazságot” közvetítenék, és a közönséget az alacsony széndioxid-kibocsátású döntések meghozatalára ösztönöznék. Ez a cselekvőképességet a kommunikátorokhoz rendeli, míg a közönségnem marad a passzivitás. Vannak olyanok, akik a kampánykommunikáció tekintetében már túlléptek ezen az „információhiányos modellen”, de még az emberek befolyásolásának megfelelő módját keresik ahelyett, hogy támogatnák őket abban, hogy megtalálják saját cselekvőképességüket.

KÖZÖSSÉGI ÉS KAPCSOLATI ÁGENCIA

Amikor az emberek „klímatudatossá” válnak, ha nem részei egy elkötelezett közösségnek, a tehetetlenség érzése könnyen vezethet frusztrációhoz, kétségbeeséshez és depresszióhoz. Másrészről viszont az ökológiai válsággal foglalkozó csoporttal való azonosulás növeli az emberek cselekvőképességét - fenntartva a környezetbarát viselkedést, vagy befolyást szerezve a tágabb rendszerben. A cselekvéseik, értékeik és identitásuk kongruenciája révén javuló jólétről is beszámolnak (Veenhoeven et al, 2016).

A KOLLEKTÍV CSELEKVŐKÉPESSÉG MEGSZERVEZÉSE

Egyre több olyan szervezeti struktúrát fogadnak el, amelyek tiszteletben tartják az egyéni cselekvőképességet, miközben ápolják a kollektív cselekvőképességet - ilyen például az Extinction Rebellion „önszerveződő rendszere”. Az aktivisták tanulnak a menedzsment iskoláktól, a „tanuló szervezetekről”, a figyelmes vezetésről és a gyakorlatok és a vallott értékek összhangjáról szóló elképzelésekről (Wheatley, 2005; Argyris és Schön, 1996). Az aktivizmusra nagy hatással vannak az erőszakmentesség spirituális és hitalapú megközelítései is, például a Movement for a New Society (Mozgalom az Új Társadalomért) által megosztott források és gyakorlatok révén (Green et al, 1994). A spirituális aktivizmus magában foglalhatja az önismereti munkát és az önfeladást, ahol a fókuszban a „helyes cselekvés” és az eredményekhez való ragaszkodás elengedése áll. Ahelyett, hogy nyomást gyakorolnánk vagy irányítanánk, ez egyfajta érzékeny reagálókészséget jelent, ahol a cél a feltételek megteremtése ahhoz, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek, hogy aztán "áramolhassanak, mint a víz."

Hivatkozások

Burkitt, I., (2016). Relational agency: relational sociology, agency and interaction. European Journal of Social Theory, vol. 19(3), 322-339.

Venhoeven, L.A., Bolderdijk, J.W. and Steg, L. (2016). Why acting environmentally-friendly feels good: exploring the role of self-image. Frontiers in Psychology, November 2016, vol. 7, article 1846.

Argyris, C. and Schön, D.A. (1996). Organisational learning II: theory, method and practice. Addison Wesley.

Wheatley, M.J. (2005). Finding our way: leadership for an uncertain time. Berett-Koehler.

Green, T., Woodrow, P. and Peavey, F. (1994). Insight and action: how to discover and support a life of integrity and commitment to change. New Society Publishers.